2019. április 7- június 9.

TEREMTES TIH WEB 2

 

Nem csak a természet, de városi környezetünk is rengeteg szépséget hordoz magában. Ezek gyakran haszontalannak tűnő épületekben, tárgyakban és részletekben bújnak meg, amelyek egyáltalán nem értéktelenek – csupán elvesztették kapcsolatukat létünkkel. Annyira mindennapiak és annyira megszoktuk a jelenlétüket, hogy általában nem is tudatosul bennünk a meglétük. Pedig csak egy karnyújtásnyira vannak tőlünk és gyakran a visszavonulásunkhoz nyújtanak segítséget. Gondoljunk csak a templomokra vagy akár a saját életterünkre. Ezekben a szakrális vagy épp teljesen profán terekben kicsit elbújhatunk a valóság elől és egy saját kis titkos világot kreálhatunk magunknak. Kondor Attila festőművész és Rajcsók Attila szobrászművész munkái is ezeket a világokat választja szét számunkra. Megmutatják, hogy van lehetőség belépni egy alternatív valóságba – még ha csak néhány percre is, de a történeti emlékezés fontosságára is felhívják a figyelmet és körbe járják az anyagok megformálásának kérdését – a természetben és a mesterségesen alkotott környezetben egyaránt.

Kondor Attila (1974- ) festőművész festészetének kiindulási pontja is környezete, művészetének alapját a természet utáni stúdiumok – tevékenységek - adják. A realitás tereiből ragad ki részleteket, amit aztán egy sajátos valóságképpel tölt meg. Tájaiban az ember csak alkotásain keresztül jelenik meg, építészeti formákban és romokban. Sokat foglalkozik a hiány kérdésével és azzal, hogy ez a motívum hogyan jelenik meg az életünkben – és persze a művészetben. Alkotásain a leggyakoribb motívumok a kertek és a humanizmust szimbolizáló könyvtárak, templomterek és ókori jelképekkel kiegészített tavak, amelyek segítségével Kondor az emlékezés témáját járja körbe és hangsúlyos szerepet kap a festmény és az idő viszonyának kérdése is. A művészet már a kezdetektől önmagában hordozza a meditáció fogalmát, amit a festő fel is használ: Kondor munkássága kifejezetten ennek a flow- állapotnak a megteremtésére törekszik és segíti a befogadót abban, hogy átléphessen egy valóságtól eltérő világba.

Rajcsók Attila (1983- ) szobrászművész szobrászatában is szerepet játszik a hiány, de ő pozitív minőségként értelmezi, amit óvni kell és megvannak a határai: ami Rajcsók esetében az anyag. Szobrait csak úgy, mint Kondornál a természet és a környezetünk ihlették és alakzatainak kiinduló-és végpontja is a mi világunk. Művei többsége természeti formákat ábrázolnak – csigaházakat, növényeket. Emlékeztet minket arra, hogy bár a városi ember elvesztette kapcsolatát a természettel, mégis nagyon szorosan kötődünk hozzá. Gondoljunk csak a születésünkre vagy abból, hogy testünk legnagyobb része vízből áll. A „rideg valóság” bemutatásához rideg anyagokat is hív segítségül: fémből, acélból és fából alkot, viszont mindig megadja egy titkos világ megismerésének lehetőségét. A szobrok a rétegződéseknek köszönhetően mindig önmagukba záródnak, így létrehozva magukban egy intim teret, titkokat rejtve, elfedve a művek teljes valóját.


001421 sÁllandó kiállításunk:


A KOGART gyűjteményeinek gazdag anyagából válogatott állandó kiállításon mutatjuk be a 20. század egyik legnagyobb magyar szobrásza, a nyarakat 1943-tól Tihanyban töltő Borsos Miklós (1906–1990) művészeté

Saját mestersége, a szobrászat és a rajzolás mellett egy másik, egész életén át jelen lévő élménye a zene szeretete és a zenélés, a hegedülés volt. Szobrászi pályája és életműve is leginkább egy harmonikus, formailag és gondolatilag tökéletesen megkomponált, kiegyensúlyozott zeneműhöz hasonlítható, amelyben minden hang és minden ütem önálló karakterrel bír, mégis alárendelődik a partitúra egészének.

 

"Képzőművészetünk 20. századi történetének e kiemelkedő személyisége olyan mély gyökerekkel kötődött az emberi műveltség egyetemes értékeihez, a Biblia és a keresztény kultúra világához, a görög-római mitológiához, a reneszánsz emberközpontú, a szellemiséget dicsőítő szemléletéhez vagy a zenéhez és a természethez, mint az a fa, amely mélyre ereszti a gyökereit ahhoz, hogy az erdő sűrűjében a többi fa közül magasra nőve kiemelkedhessen a fény felé.

Tudását nem iskolákban, képzőművészeti akadémiákon szerezte. Gyermekként – Nagyszeben utcáin kóborolva – órákig nézte, hogyan dolgoznak műhelyeikben a kőfaragók, az ötvösök vagy az aranyművesek. Fortélyaikat ellesve, szinte észrevétlenül, játszva tanulta meg a különböző mesterségek alapfogásait. Később „beiratkozott" a művészettörténet legősibb, ám napjainkig legjobb „főiskolájára", mikor hosszabb időt töltött Itáliában, majd gyalogszerrel végigjárta a Földközi-tenger partvidékét Marseilles-től Velencéig. Európa jelentős múzeumaiban, Firenze képtáraiban és templomaiban az ókori egyiptomi és görög szobrászok mellett olyan nagymesterek műveiből tanult, mint Masaccio, Leonardo, Michelangelo, Dürer, Rembrandt vagy Rodin. Ezzel párhuzamosan megismerte korának jelentős festészeti és szobrászati áramlatait: Picasso, Brâncuşi, Henry Moore mellett elsősorban Mednyánszky László, Gulácsy Lajos, Egry József, Derkovits Gyula, Barcsay Jenő, illetve Beck Ö. Fülöp, Medgyessy Ferenc és Pátzay Pál alkotásai felé fordult érdeklődéssel.

A képzőművészeken kívül hamarosan más művészeti ágak jeles képviselőivel, írókkal, költőkkel, zeneszerzőkkel és nemzetünk több szellemi kiválóságával is személyes kapcsolatba, barátságba került, akiknek írásai, zenéje, gondolatai szervesen beépültek művészi világába."


 

Időszaki kiállításaink:

 

ETUD 2 TIH FB EVENT

2018. 11.30.- 2019.03.31.

A művészet mindig is többet jelentett egyszerű dekorációs elemnél. Az alkotások nem csak a tér részei, hanem a néző életét is meghatározó állomások. A művek a szépérzeten és komforton túl olyan értéket képviselnek, amely ideális esetben újra és újra más arcát mutatva jelenik meg a nézőnek. Ez a találkozás pedig akár egy életre is szólhat.

Egy gyűjtemény felépítésének legnehezebb pillanata: az első találkozás, az első kép, az első lépés, amely meghatározza az összes rákövetkezőt. Milyen szempontokat kell figyelembe venni, milyen céllal gyűjtünk és mi a viszonyunk a műtárgyakhoz? A tanult szemet követve korszakos, meghatározó alkotásokat válasszunk? Vagy maradjunk meg a személyes ízlés talaján, és egy horizontális gyűjtés mentén válogassunk? Gyűjteményünk rólunk kell meséljen vagy a műveket keresztül egy önálló történetet szeretnénk elmondani– egyáltalán szétválasztható a kettő?

Számtalan válasz adható ezekre a kérdésekre, melyben a kortárs magyar képzőművészet sokszínűsége nagy segítségünkre lehet. A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány válogatásában bemutatott és megvételre kínált alkotások a képzőművészet különböző szegmenseibe vezetik be a nézőt, egyfajta útmutatóként szolgálva a művészetek iránt elkötelezettek számára. Az alkotásokon keresztül bepillantást nyerhetünk egy gazdag hagyományba, amely kontextust ad a műveknek és új értelmezési lehetőségeket mutat fel. A műtárgyakkal való személyes találkozás, az alkotásokkal egy térben való lét pedig megteremti azt a perszonális kapcsolatot mű és nézője között, amely már a személyes ízlést szólítja meg.

 

 

 

FERENCZY TIHANY EVENT

2018. szeptember 23. - november 18. 

Ferenczy Béni (1890–1967) a magyar szobrászat kiemelkedő alakja, aki érett korszakára archaikus szobrászati elveket felelevenítő, plasztikai problémákra fókuszáló művészetet teremtett, mely az antik szobrok formavilágát újraértelmezve hordozza magában a harmóniát és a görög szépségeszményt. A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány és a Ferenczy Család Művészeti Alapítvány közös kiállítása elsősorban Ferenczy Béni érett korszakának két központi témájára koncentrál: az izmos női aktokra és a fiatal fiúalakokra. Ez a két archetípus közel egy időben jelent meg Ferenczy művészetében a szobrász magánéletével szoros összefüggésben. Az erős nők előképe ugyanis orosz származású felesége, Erzsi volt, akinek kényszerűségből a Szovjetunióban hagyott fia pedig a magányos fiatal fiú modellje lett. A tárlat egyszerre tárja fel az elszakadás és összetartozás állapotát, valamint e két motívum művészi körüljárásának útját grafikákban és plasztikai művekben. 

 

cikk kep 

2018. április 22 - július 1.

Az emlékezet rekonstrukció: időképek, benyomások, illatok, hangok, színek és tapintások újrarendezése. Egy fiktív világ, amelyet az előre rendelkezésünkre álló darabkákból illesztünk össze – minden egyes visszaemlékezéssel egyre inkább vágyainkhoz igazítva. Orosz István grafikáin és Polgár Botond szobrain azonban egy másfajta mentális folyamatnak vagy gyakorlatnak lehetünk tanúi.
A két művész szilárd, a klasszikus művészeti hagyományban gyökerező előképekre épít, de nem a megszokott struktúrákat követve rendezi azokat szekvenciákba. Ellenkezőleg, új gondolati pályákat kutatva az emlékezet és a képzelet határait feszegetik és a horizontvonalon túlra pillantanak. Orosz István anamorfózisaival és illúzionisztikus tereivel, Polgár Botond pedig az emlékezetben csak töredékesen megmaradt és a képzeletből csak félig előlépett szobraival nem az elképzelhetőt mutatják be, hanem a maguk módján az elképzelhetetlen ábrázolhatóságára tesznek kísérletet.

Etudok Tihany kicsi  

2017. november 25 - 2018. április 17.

A művészet mindig is többet jelentett egyszerű dekorációs elemnél. Az alkotások nem csak a tér részei, hanem a néző életét is meghatározó állomások. A művek a szépérzeten és komforton túl olyan értéket képviselnek, amely ideális esetben újra és újra más arcát mutatva jelenik meg a nézőnek. Ez a találkozás pedig akár egy életre is szólhat.

Egy gyűjtemény felépítésének legnehezebb pillanata: az első találkozás, az első kép, az első lépés, amely meghatározza az összes rákövetkezőt. Milyen szempontokat kell figyelembe venni, milyen céllal gyűjtünk és mi a viszonyunk a műtárgyakhoz? Korszakos gyűjtés kell vezéreljen bennünket, vagy egy adott életmű, esetleg egy műfaj? Vagy maradjunk meg a személyes ízlés talaján, és egy horizontális gyűjtés mentén válogassunk– egyáltalán, mi az, ami tetszik?
Számtalan válasz adható ezekre a kérdésekre, melyben a kortárs magyar képzőművészet sokszínűsége nagy segítségünkre lehet. A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány válogatásában bemutatott és megvételre kínált alkotások a képzőművészet különböző szegmenseibe vezetik be a nézőt, egyfajta útmutatóként szolgálva a művészetek iránt elkötelezettek számára. Az alkotásokon keresztül bepillantást nyerhetünk egy gazdag hagyományba, amely kontextust ad a műveknek és új értelmezési lehetőségeket mutat fel. A műtárgyakkal való személyes találkozás, az alkotásokkal egy térben való lét pedig megteremti azt a perszonális kapcsolatot mű és nézője között, amely már a személyes ízlést szólítja meg.

honlapra 

 

Szeptember 15 - november 19.

A Kempinski Hotel Corvinus Budapest 25 éves fennállása alatt a főváros meghatározó pontjává vált – és névadójához híven több egyszerű szállodánál. A Hotel alapítása óta kiemelt hangsúlyt fektetett a kultúra támogatására: így alakította ki saját, több száz darabot számláló kortárs magyar műalkotást felölelő képzőművészeti gyűjteményét. 2017. szeptemberében a Kovács Gábor Művészeti Alapítvánnyal együttműködve ebből mutat be egy válogatást a KOGART tihanyi galériájában, betekintést engedve a Kempinski gazdag kollekciójába.

 

Egry Jzsef Visszhang kicsi 

2017. június 30 - szeptember 12. 

Egry József (1883–1951) az 1920-as években fedezte fel a balatoni tájat. A Balaton tágas terei, fénytől átjárt atmoszférája, a víz és a levegő játéka egyszerre ébresztették rá a világos, fénylő színek tiszta erejére és egy kozmikus világrend jelenlétére.

Egry képein a táj nem forma, hanem energia, az ember pedig a táj szerves része. Ez az organikus tájfelfogás, ember és táj közvetlen kapcsolata, a lét kozmikus dimenziója hatja át műveit, melyeknek kiváló kiállítási környezetet biztosít Tihany a maga hegyet, vizet és eget egyesítő földrajzi adottságaival, a hely történelmi lenyomataival, spirituális hagyományaival és hangulatával. Különösen meghatározó Tihanyban a Balaton és a Belső-tavak hatása, ahogy a vízfelületek fodrozódó mintája belerajzolódik a tájba, vagy elsimulva visszatükrözi azt, a fényt szilánkokra bontja, majd szétszórja.

massagrande

 

2016. május 1 - július 17.

Matteo Massagrande a kortárs olasz festészet realista, filozofikus vonulatának nemzetközi szinten is kiemelkedő alkotója. Letűnt korok emlékét idéző épületbelsői és sajátos fénykezelése kapcsolatot teremt múlt és jelen között. Legújabb képei május 1-jétől július középéig tekinthetők meg a KOGART Kiállítások Tihanyban. 


 

 

2016. október 14-31.

A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány 2004-es alapítása óta több mint 100 tárlatot rendezett már.  Mi, akik a KOGART  csapatába tartozunk, elmondhatjuk, hogy olyan budapesti, vidéki és külföldi kiállításokon dolgoztunk, amelyekre  örömmel emlékszünk vissza, és nem csak azért, mert - részben vagy egészben – megmutathattuk a közönségnek  alapítványunk féltett kincseit, de azért is, mert szeretjük, amit csinálunk.

Néha érdemes egy pillanatra megállnunk, és átgondolni, mi történt velünk, hogy az eddigi tapasztalatok  összegzéséből tovább tudjunk építkezni. Az alapítvány életében most jött el ez a pillanat: ezzel a kiállítással arra  hívjuk közönségünket, hogy együtt idézzük fel a múltat - a KOGART képzeletbeli albumát lapozgatva.

Ezen a rendhagyó kiállításon olyan kiállítási plakátokat és fotókat válogattunk össze, amelyek különösen kedvesek  számunkra, és bemutatjuk azokat a nemrégiben elkészült, kiállítási molinókból varrt tárgyakat (táskákat, ceruzatartókat, pénztárcákat) is, amelyek megvásárlásával a közönségünk ezeket az emlékeket nem csak magával viheti, de nap mint nap fel is idézheti.

Joomla templates by a4joomla